A Buday 175-ös csónakmotort másfél éve vásároltam egy idősebb úrtól Szigetszentmiklóson, aki megőrizte és rendszeres olajozással, zsírozgatással óvta az idő vasfogától. Hadd köszönjem meg neki ezúton is, hogy ilyen jó állapotban őrizte meg a magyar gépgyártás e remek darabját.

A felújítás során a gép, mint egy időkapszula újabb és újabb történelmi pillanatokat árult el. A szétszerelés során a motor működése és a kopások alapján egyre többet tudtam meg arról, hogy mennyit és hogyan használták, illetve milyen leleményességeket rejt a magyar konstrukció.

Buday csónakmotor alkatrészei

Sajnos annak ellenére, hogy nagyon vigyáztak a motorra, egy-két apróbb alkatrész hiányzott, amelyet külön darabokban szinte lehetetlen pótolni. A legnagyobb problémát a hajtómű bepárásodása okozta, ezáltal ugyanis a kúp kerekek szinte teljesen szétrozsdásodtak. E mellett hiányzott róla az eredeti gázadagoló, és a zsanéroknál a burkolat több helyen is megrepedt. Ez gondolom az egyik konstrukciós hiba lehetett, mert több burkolatot láttam már fényképen és személyesen is, és szinte mindegyik ugyanott volt elrepedve. A csónakmotort nem sokat használták, és akkor is megkímélve, így hengerfúrást nem kellett végezni, de a hiányosságok miatt így még néhány Buday 175-öst be kellett szereznem, hogy újra régi fényében ragyoghasson. Ekkor derült ki számomra, hogy mennyi féle változata volt a csónakmotornak, hogy ki tudják elégíteni a piacot és versenyképes legyen a termék. Volt „luxus” változat burkolt, hosszúcsizmás és berántózsinóros kivitelben, „fapados” változat, amely rövid csizmás és berántó tárcsás, de láttam már olyat is amely „fapados” kivitelben készült ugyan, de automata visszacsévélős berántó volt rá felszerelve − gondolom ez utóbbit már a tulajdonos szerelte rá.

Buday csónakmotor

Az előző tulajdonos elmondása szerint többször is újrafestette a gépet, így eléggé nagy munkát jelentett a Buday 175-ös festéktől való megtisztítása. Ürömben az öröm, hogy így megmaradt az eredeti logó és felirat pontos mérete és helye, ami később nagy segítséget nyújtott a matrica elkészítésében. Homokfújás szóba sem jöhetett a burkolatnál és egyéb alkatrészeknél, hiszen akkor még a furatok mérete is gondot jelentett volna, illetve fontos volt, hogy a burkolat vastagsága megmaradjon. A feliratot és a logót is külön élmény volt elkészíteni. Nem tudtam beszerezni eredeti példányt, amelyről koppintani lehetett volna. Szerencsére egyik klubtársam találkozott egy olyan burkolattal, amelyen rajta volt a felirat, sajnos karcosan, viszont egy egész jó minőségű fényképet tudott készíteni róla. Ez alapján többszörös nagyításban pontról-pontra sikerült kijavítani, és digitális formában elkészíttetni egy lelkes magyar nyomdász csapat segítségével. A fényezést több mesterrel is megnézettem, de sajnos senki sem lelkesedett a feladatért, mivel alumínium csónakmotorról volt szó. Ezért úgy döntöttem, hogy jómagam fényezem le. Nem állítom, hogy tökéletes lett, de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy szép legyen. A krómozott alkatrészeken sokat gondolkoztam, hogy újra legyen krómozva vagy sem. Végül arra a döntésre jutottam, hogy rozsdamentes anyagokból készítem el őket, az eredeti pontos méretei alapján. Az alapanyag beszerzésben nagy segítségemre volt egy közeli MÉH telep, ahol nagy, konténer esztergálásból visszamaradt darabokból össze tudtam válogatni a megfelelő alapanyagot.

Buday csónakmotor

Ezek után a szép, új alkatrészeket kipolíroztam, az eredmény így jobb, szebb és nem utolsósorban tartósabb lett, mintha újrakrómozták volna. Közben barátom elküldött e-mailben egy 1939-es Autó Motor újságcikket, a gyártó sor fényképével.  Ez alapján sikerült megépíteni az eredeti szerelő kocsit, amelyen sokkal könnyebb volt összerakni a gépet, és az alkatrészek is kevésbé sérültek az összeszerelés során.

Szép lassan összeállt a motor, némi állítgatással és egy kis benzinnel viszonylag könnyen beindult. Magyar géphez hűen két szívató rántást követően a harmadikra ugrott be a motor. A bemelegedés után kevés kékes füsttel szépen vette a fordulatot és a próbapadon is jól forgatta a hűtővizet. Most már csak az arany csík hiányzik a burkolat két színe közé.

Hát így zajlott a Buday 175-ös csónakmotor restaurálása.

Köszönjük a cikket Lázár Attilának.

Kapcsolódó cikkek:

A magyar csónakmotorgyártás aranykora