Az alábbi történetből megtudhatjátok, hogyan lehet meglágyítani egy zord atya szívét, milyen találmányokat inspirál egy olvadt fagylalt, és milyen volt az élete egy olyan embernek, akinek a mai hajós társadalom rengeteget köszönhet.

Az 1800-as évek végén a tengeri fejlesztésekkel foglalkozó feltalálók kifejlesztették a propellert. Következő lépésként azt kellett kitalálni, milyen módon tudnák hasznosítani ezt a találmányt a vízi járműveken. Sok javaslat robbant ki a feltalálók elméjéből, az első gyakorlati alkalmazás azonban az amerikai Thomas Rice nevéhez fűződik, aki 1866 októberében a propellert egy meghajtóval látta el, így azt minden hajón és csónakon alkalmazni lehetett. Ez a megoldás a varrógép működési elvén alapult, a meghajtás manuális módon történt. Tizenöt évvel Rice újítása után a párizsi világkiállításon mutatta be szintén manuális meghajtású csónakmotorját a francia származású Gustave Trouvé. Miként oly sok találmány esetén, a manuális meghajtású csónakmotorok tekintetében is nehéz lenne megállapítani, hogy pontosan ki fejlesztette ki azt a bizonyos elsőt, inkább azt lehet kijelenteni, hogy több feltaláló munkájának gyümölcse. Az első benzinüzemű csónakmotor 1907-es kifejlesztése azonban vitathatatlanul egy amerikai-norvég származású mérnök, Ole Evinrude érdeme.

Ole Evinrude élete

A csónakmotorok kifejlesztésén dolgozó feltalálók közül ő volt talán a legkiemelkedőbb

személyiség. 1877-ben született Norvégiában, egy tízgyermekes család legidősebb fiaként. Az Evinrude család ősei kovácsok voltak, de matrózként vagy fedélzeti segédként sokukat kötött élete a tengerhez. Miután a családtagok közül hárman a tengeren lelték halálukat, Olét szülei inkább a mezőgazdaság vagy a kertészet irányába igyekeztek terelni. Annál is inkább, mivel az Evinrude család Ole 5 éves korában az Egyesült Államokba emigrált, ahol az édesapa, Andrew Evinrude a wisconsini Ripley-tó közelében farmot vásárolt. Ole itt kezdte meg iskolai tanulmányait, közben az állatokat gondozta és dolgozott a földeken. Az iskolában a kedvenc tantárgya a matematika volt. Olénak tízéves korában el kellett hagynia az iskolát, hogy apjának segítsen a farmon. Hamarosan kiderült, hogy mennyire ért a technikához és a mechanikához. Miután kovács nem élt a közelben, ő javította a család és a szomszédok szerszámait, törött szánjait és a kocsik tengelyeit, nem kevés időt és pénzt takarítva meg a családjának és a környékbeli gazdáknak. Ole azonban egy idő után kezdte sokallani a fárasztó munkát, többre is vágyott a roncsok javításánál.

15 évesen a farm hátsó pajtájában titokban elkezdett építeni egy vitorlást. Egy napon Evinrude papa arra sétált, és meglátta a befejezetlen hajót. Nagyon dühös lett, hogy fia a kerti munka helyett erre pazarolja idejét, fogott egy fejszét, és apró darabokra verte szét a hajót, majd megparancsolta Olénak, hogy égesse el a hajóját, vagyis ami maradt belőle. Apjának e reakciója nem tántorította el Olét. Nem sokkal később elkezdte építeni második kis hajóját, melyet elkészültekor megmutatott az édesapjának. Apja akkor megértette, hogy fia nem gazdálkodásra termett és ő is betársult a hajóépítésbe. Miután közösen vízre bocsájtották az elkészült hajót, Ole apja végig figyelemmel kísérte, hogyan tanul fia hajózni és segített neki a vitorla beállításában, ellenőrzésében.

1893 őszén a 16 éves Ole egy mezőgazdasági gépekkel foglalkozó gyárban kezdett el dolgozni napi 50 centért. Rövid idő alatt elsajátította az összes munkafolyamatot, esténként a gyár könyvtárában tanulgatott matematikát és mérnöki tudományt. Ezt követően, mikor már kinőtte a gyárban neki szánt feladatokat, elhelyezkedett egy másik, acélgyártással foglalkozó pittsburghi gyárban. Következő munkahelyén, Chicagóban a szerszámkészítés fortélyait tanulta el.

Evinrude csónakmotorok: A kezdet

Később Ole Evinrude Milwaukee-ban telepedett le, ahol megnyitotta saját szerszám kiskereskedését. Sajnos a boltot hamar be kellett zárnia, mert nem kapott elég megrendelést. A vállalkozás bezárása után Olénak rengeteg szabadideje lett. 1907-et írunk. Ole műhelyében − amely egyben saját lakószobájaként is szolgál − elkészül az első benzinüzemű csónakmotor: egy kétütemű, egyhengeres, léghűtéses, 1,5 lóerős teljesítményű motor. A horgászok, halászok körében nagy sikert arató csónakmotorok katalizátorként indították be Ole Evinrude vállalkozását. Jöttek a megrendelések, az értékesítés szárnyra kapott. Tovább kellett lépnie: hamarosan kifejlesztette a könnyen hordozható, akár autóban is szállítható négyhengeres csónakmotorokat. Ole úgy döntött, hogy segítséget vesz igénybe. Az ideális segítőtársat feleségében, Bess Cary-ben látta meg, aki akkor még csak 18 éves volt, de sok munkát átvállalt a levelezés és értékesítés terén.

Az üzlet beindult és egyik fő tevékenységi köre a csónakmotorok fejlesztése lett. Sok horgász és halász panaszkodott arra, hogy a csónakmotorok túl zajosak, a hajón tartózkodó személyzet nem hallja egymás hangját. Ole – Bess javaslatára – a csónakmotorokat hangtompítóval látta el, amely remekül bevált, megszüntetve a csónakmotorok használatával járó kellemetlen zajt. Szájról-szájra terjedt az Evinrude csónakmotorok híre, a vásárlók tízesével vitték a csónakmotorokat. Majd Bess hirdetést adott fel egy helyi újságban a következő reklámszöveggel: „Az evezés már nem szükséges. Itt a csónakmotor: Evinrude. Egyszerű, kompakt, megbízható és tartós.

Könnyű kézben hordozni. Evinrude Motor. Co. Milwaukee, USA.” Ezzel Bess beindította a csónakmotorok reklámkampányát, amely hamarosan országos mértékűvé terjedt. Az országos reklámkampánynak köszönhetően a csónakmotorok értékesítése annyira beindult, hogy egy egész gyárrészleget kellett bérelniük és több száz munkást vettek fel. 1911-ben Chris Meyer lett a cég elnöke, aki ötezer dollárnyi tőkét fektetett be a gyárba. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy az Evinrude csónakmotorokat most már az USA-n kívül, más országokban is reklámozzák. Ennek köszönhetően az Evinrude csónakmotorok híre eljutott Norvégiába és Svédországba, ahonnét azonnal több tízezres megrendelést kapott a gyár. Ole és Bess éjjel-nappal dolgozott, a végkimerülésig. Családjuk ellenezte ezt a feszített munkatempót, így Ole Evinrude – akinek sajnálatos módon nem volt tehetsége az üzletvitelhez – eladta cégbeli részesedését Chris Meyernek. Ezt követően a család nagy jachtjával egy éven keresztül (1917) csak hajóztak; bejártak minden vizet Florida partjainál.

Az Evinrude csónakmotorok új fejezete

Ole Evinrude azonban nem tudta elfelejteni a csónakmotorokat. 1919 telén egy szálloda szobájában megtervezett egy nagyon könnyű, új külsővel rendelkező csónakmotort. Felesége ismét társult hozzá. Felkeresték Meyert is, de őt nem érdekelték a könnyű csónakmotorok. Ő inkább acél- és bronzgyártási folyamatban gondolkozott, és nem a könnyű alumíniumban. Ole ismét szervezett egy új, saját céget, amely 1921-ben kezdte el gyártani a könnyű csónakmotorokat. Sikert sikerre halmozott, és minden évben fejlesztett: vagy egy új modellt hozott létre (pl.: Johnson), vagy a meglévő csónakmotorokat finomította tovább. 1929-ben egy gyáriparos, Stephen Briggs kezdeményezésére összevontak három vállalkozást, így megszületett az Outboard Motor Corporation cég, amelynek elnöke Ole Evinrude lett. A vállalkozással járó kemény munka betegséget hozott: Bess rosszul lett, állapota betegszabadsága alatt sem javult és 1933 májusában elhunyt. Ole folytatta közös munkájukat: fejlesztett, gyártott, állandóan úton volt. Felesége halála után 15 hónappal ő is elhalálozott. Jim Webb, aki együtt dolgozott Evinrude-dal, így emlékezett vissza: „A legőszintébb az összes ember közül, kitartó munkájával sikereket ért el. Félénk, csendes ember volt. Igazi barát, jó ember.”

És hogy mi inspirálta Ole Evinrude-ot csodálatos, kezdő felfedezésében? A legenda szerint Ole 1906 nyarának egyik augusztusi napján menyasszonyával és barátaival egy szigeten pihengetett. A szigettől két mérföldre eső parton, ahová csónakkal lehetett átjutni, fagylaltot árultak. Ole el akarván kápráztatni Bess-t és barátait, elevezett és mindenkinek hozott egy adag fagylaltot. A baj csak az volt, hogy mire visszaért, a nagy nyári forróságban a fagylaltok elolvadtak. Míg a többiek az olvadt fagyit szürcsölgették, addig Ole Evinrude már az új találmány megtervezésén gondolkodott.

Forrás:BRP

Kapcsolódó cikkek:

Evinrude E-TEC – A kétütemű csónakmotorok új generációja