Az 1950-es években, amikor a haditengerészet már használta a szonárokat, egy apában és két fiában megfogalmazódott a gondolat, hogy a horgászok és a hajósok részére is el kellene juttatni ezt a technológiát, hogy megkönnyítsék számukra a halak keresését és a víz alatti világ feltérképezését. A család által az Oklahoma állambeli Tulsa városában alapított Lowrance cég belekezdett a halradarok tervezésébe, és nem sokkal később a készülékek gyártásába is.

Az első halradarok még Lowrance, Eagle és Sea néven futottak, és még nem halradarnak (fishfinder), hanem mélykeresőnek hívták a készülékeket. A Lowrance modellek egy papírgrafikonon jelenítették meg a hanglokátorok által visszabocsátott jeleket, így a felhasználók vizuálisan tudták élvezni a megjelenített adatokat: a vízmélységet, a talajszerkezetet, vagy akár a víz alatti tárgyakat. A technika előrehaladásával együtt fejlődtek a Lowrance halradarok is. A folyadékkristályos képernyővel ellátott készülékek sokkal élvezhetőbbé tették a használatot, mint a papírgrafikonosak. Ezek a mai modellekhez képest kezdetleges készülékek már akkor képesek voltak a vízmélység mérésére, a talajszerkezet elemzésére, a víz alatti tárgyak felismerésére és nem utolsó sorban a halak megjelenítésére. Mindez természetesen nem csak a horgászok számára jelentett nagy előrelépést, hanem a biztonságot nyújtott a hajóstársadalomnak is, hiszen a vízmélység, a vízfelszín alatti világ ismeretében nem akadhatott fel a hajó a vízen.

Kinek is köszönhető ez a ma is kedvelt remekmű?

Carl Lowrance

Carl Lowrance az Oklahoma állambeli Cushingben született 1918-ban. 1930-ban a család Claremore-ba költözött, ahol zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Középiskolai tanulmányai után, 1935-ben Carl úgy döntött, hogy belekezd saját vállalkozásába. 123 dollárral a zsebében és egy régi kisteherautóval Oklahoma öbleihez költözött. A kisteherautó volt a munkaeszköze, áruszállítással foglalkozott. Nemsokára kitört a II. világháború, katonai szolgálata alatt repülőoktatói képesítést szerzett. Leszerelése után feleségével, Thelmával banánértékesítésbe kezdett, kis- és nagykereskedelemi szinten egyaránt. Később létrehozták saját áruházukat, amelyet „Banán Ház” névre kereszteltek. Carl szeretett volna még valamit csinálni, ezért belekezdett a fürjek tenyésztésbe. A céget Ralston Purina Lowrance Co-nak hívták. Ez a vállalkozása is gyorsan felfejlődött, éves szinten 40 000 fürjet értékesített: a világpiacon akkor ez volt a legnagyobb fürjekkel foglalkozó vállalat.

Carl sok időt szentelt a hobbijának, amely mi más is lett volna, mint a horgászat. Fiai, Darrel és Arlen apjuktól örökölték a pecázás iránti lelkesedésüket. Az apa nem csak a horgászatra, de a búvárkodásra is megtanította gyermekeit, legfőképpen Darrelt. A búvárkodás éppen ekkor kezdett divatba jönni, tehát a Lowrance család ezt is az elsők között próbálta ki. Carl az oklahomai Nagy-tónál tanította gyermekeit a víz, az úszás, és a halak ismeretére. Állítólag már abban az időben érdekelte a vízi világ, ezért a tiszta vizű Nagy-tóban nyitott szemmel úszva kereste a halakat és térképezte fel a víz alatti világot.

Lowrance halradarok: A kezdet

1950-es kanadai horgásztúrájuk során fogalmazódott meg a családban, hogy

Carl Lowrance és a nagy fogás

forradalmasítani kellene a sporthorgászatot. Mivel a repülésoktató Carl már a hadseregnél megismerkedett a szonárral, azon törte a fejét, hogyan lehetne ezeket a kezdetleges készülékeket továbbfejleszteni, érzékenyebbé tenni. A kezdetleges modellek ugyanis csak 4-8 méternél nagyobb halakat, halrajokat, hajókat tudtak kimutatni. A horgászok számára ezért használhatatlanok voltak. Carl Lowrance szakemberek segítségével kifejlesztett egy új tranzisztor technológiát, amely képessé tette a készüléket apró méretek megjelenítésére is. Emellett magának a készüléknek a méretén is csökkentettek, hogy bármilyen kis csónakban vagy hajóban is kényelmesen elférjen. Carl fia, Darrell Arkansasban tanult matematikát és fizikát, így neki sikerült úgy továbbfejlesztene a technikát, hogy kimutasson akár 1 láb (33 cm) méretű víz alatti tárgyakat, vagyis az átlagos méretű halakat is. 1956-ban elkészült az első teszt modell, 1958-ban pedig bejegyezték a Lowrance Electronics Inc-t, azaz a LEI céget.

A Lowrance Electronics szerződést kötött egy West Coast nevű vállalattal kétezer darab készülék gyártására. Nem sokkal ezután ismét több száz készüléket rendeltek. A család az elkészült modelleket nem tartotta kielégítőnek, és véleményüket hamarosan a felhasználók is visszaigazolták: a West Coast gyártmányaiból értékesítésre került hétszáz készülékkel a felhasználók többsége nem volt elégedett. Végül 1959-ben a család úgy döntött, hogy a tökéletes minőség elérésének egyetlen módja az, ha ők maguk vesznek részt a fejlesztésben, a gyártásban és a szállításban egyaránt. Első lépésként díjmentesen kicserélték a vásárlóiknak eladott, hétszáz darab készüléket.

Lowrance: A kis zöld doboz

A kis zöld dobozok − ahogy a halradarokat akkoriban ismerték − hamarosan forradalmasították a sporthorgászatot. Az egyik nagy fejlesztés az a szonár volt, amely a hajó aljába szerelve is képes volt impulzusokat küldeni és fogadni úgy, hogy nem érintkezett a vízzel. Ezután a cég kifejlesztette a hőmérsékletmérőt is. A 60-as években a készülékek kijelzője és a jeladó pontossága javult látványosan. Vizuálisan leolvashatóvá vált a halak mérete, a vízmélység, illetve az, hogy a halak milyen mélyen találhatók a vízben. A további újítások meghozták a nagy előrelépést: a képernyő már ki tudta mutatni az aljzat részletességét, az anyag szerkezetét, azt, hogy mi is található a talajon (növényzet, iszap, kő). Ezáltal a jó horgász már tudott következtetni arra, hogy a megjelenített környezetben milyen halfajok élnek. A 60-as évek vége még egy forradalmi újítást hozott: a képernyő hátsó megvilágítását, amelynek révén már sötétben is lehetett a készülékeket használni.

Miután a cég 1964-ben megjelent a Field and Stream horgászmagazinban,

Field§Stream horgászmagazin 1964

gyorsan ismertté vált az ország egész területén. Az értékesítés szárnyra kapott, ami további fejlesztéseket tett lehetővé. A készülékeket zavarszűrővel látták el, amelynek két funkciója volt: a zavaros vízben is ki tudta szűrni a halakat, illetve nagy sebességnél is használhatóvá tette a halradarokat. 65 km/h-s sebességnél is képesek voltak kimutatni mindent a víz alatti világról! A következő évek fő fejlesztése az adatrögzítés volt. Kifejlesztettek egy olyan papírnyomtatót, amely képes volt papíron megjeleníteni a halradar által kibocsátott adatokat. Ez egy horgász számára fontos volt, mert így egy jól bevált horgászhelyre bármikor vissza tudott térni, vagy akár otthon is tudta elemezni a vízterületet.

A Lowrance és a konkurenciaharc

Az 1970-es években a Lowrance szembesült a konkurenciával. A cég számos fejlesztésének köszönhetően a piacon tudott maradni, annak ellenére, hogy Carl Lowrance 1975-ben már visszavonult. 1979-ben a piacon elsőként bevezették a mikroprocesszorokat, hogy nyomógombok segítségével lehessen kezelni a halradarokat. A konkurens gyártó  rohamos fejlődése miatt az értékesítés azonban csökkent; a legnagyobb visszaesést az 1980-as évek hozták. A konkurens gyártó kifejlesztette a folyadékkristályos (LCD) képernyőt. Ez az akkori kezdetleges, mindössze 30 képpont megjelenítésére képes monitor a Lowrance vállalatot teljesen a háttérbe szorította. 1985-ben a cég akkora veszteséget szenvedett el, hogy a gyár bezárása is szóba került.

1986-ban aztán piacra dobták a Super Twist LCD monitort, amely már részletes képet alkotott. Ez menthette meg a gyártót a nagy bukástól − újra nagy mennyiségben forgalmaztak halradarokat világszerte. A cég 1991-ben piacra dobta háromdimenziós készülékeit, de ezzel egy időben ugyanígy tett a konkurens Humminbird is. A Lowrance forgalma ismét visszaesett, állítólag a marketing miatt, ugyanis a konkurencia sokkal jobban reklámozta magát. A versengésnek pereskedés lett a vége: a két gyártó, a Lowrance és a Humminbird bírósághoz fordult annak eldöntésére, hogy melyikük is fejlesztette ki a háromdimenziós modellt. Végül peren kívül megegyeztek egymással: egyesek szerint a Lowrance rengeteg pénzt fizetett a Humminbirdnek.

Lowrance HDS7 gen2 halradar 2012

A Lowrance felvette a kesztyűt, és még 1991-ben GPS-szel ellátott készülékeket dobott piacra, ami igen eredményes lépésnek bizonyult. A cég ezáltal sikeresen bővítette vevőkörét, hiszen a helymeghatározó rendszereket már túrázók, vadászok és hobbi pilóták is tudták használni. A gyártó több fantáziát is látott az elemekkel működő kézi GPS-készülékekben, ezáltal a halradar piacon kissé háttérbe szorult, nem úgy a kézi helyzet-meghatározók piacán – ami ismét jelentősen megnövelte az éves bevételt. Az 1990-es évek közepén a Lowrance újra visszakerült a halradar piacra, és jelentős fejlesztéseik révén a mai napig a világ vezető gyártói közé tartoznak. 1996-ban a gyártósort áthelyezték Mexikóba. A későbbiekben a LEI (Lowrance Electronics Inc.) vállalatnál a Lowrance gyártotta a professzionálisabb készülékeket, míg az Eagle az olcsóbb, egyszerű modelleket. A gyártás mellett a Lowrance-Eagle mind a mai napig folyamatosan tervez és fejleszt is, ezért minden év kezdetén új modellekkel kerül be a világpiacra.