Olvasói cikk: Latorca és az első dunai túra

2013. október 22–én egy ködös napon jött el a várt pillanat, hogy hajónkkal elindulhassunk a Duna mintegy 150 km-es szakaszát megtenni. Az óra 5-kor csörgött, de már szinte ébren vártuk. A hajó ajtaját megnyitva kissé hűvös és nedves levegő csapott meg minket, de ez sem tudta elvenni az izgalommal vegyített jó kedvünket.

Latorca halad a Duna Dunaföldvári szakaszán

Latorca halad a Duna Dunaföldvári szakaszán

Persze, hogy a jó kedvbe némi üröm is vegyüljön, először azt tudtuk meg, hogy kedves hajóstársaink késnek, és jelentős ködöt tapasztalnak a Gerjen-Budapest útvonalon – bár ugye ez még az autós úton volt, majd az üzemanyag tartállyal való feltöltése okozott jelentős kellemetlenséget. Persze nem tett jót a csőnek a 10 fok körüli hőmérséklet, de azt kissé túlzásnak tartottuk, hogy kb. 10 perc alatt épp pár cm gázolajjal volt kevesebb a kannában, mint mielőtt a műveletet elkezdtük volna. Persze azért a feladatot megoldottuk 🙂

Kb. ½ 9 körül megérkeztek hajóstársaink, a köd pedig egyre nagyobb lett 🙁

Bepakoltunk, indítanánk a hajó motorját, de az akkumulátor egész éjszakás töltés után sem forgatta kellően, pedig 1,5 éves, bár az igazsághoz tartozik, hogy Tescóban vásárolt, Wild Horse gyártmányú. Szerencsére a munka akkumulátor – Vetus marina battery −, amely augusztus óta nem volt töltve, sikeresen beindította a motort, így elindultunk.

A parlament ködbe burkolózva

A parlament ködbe burkolózva

Ahogy haladtunk kifelé az Újpesti öbölből, egyre nagyobb lett a köd, ezért hegymenetbe indultunk tovább és kikötöttünk a Mohács mellé (köszönjük a lehetőséget). Valamivel később már többet lehetett látni és hajórádiónk AIS képernyőén is meggyőződtünk, hogy nem jön másik nagyobb hajó, így átmentünk a túloldalra és egy teherhajó után indultunk.

 

 

Egyre szebb lett az idő szerencsére, jól haladtunk völgymenetben. Az úton jól remekelt a netvadász eszközünk is.

Út közben az üzemanyagot csak pálcával tudtuk nézni, mert a szintmérő még nem lett bekötve, így a többszöri ellenőrzés ellenére is Paks után leállt a motor (ha 2 dl hiányzott a végcélig lehet, hogy sokat mondok) mivel kifogyott az üzemanyag. Egy hajóhoz kikötve vártuk, hogy Sándor és barátjának sikerüljön gázolajat szerezniük. Szerencsére megoldották a problémát, így rövid kényszerpihenővel, külsőtankból való kéziszivattyúzással, de 20:30 körül már megérkeztünk Gerjenbe.

Reményeink szerint a következő túra már a Duna-deltán át egészen Görögországig vezet, melyre továbbra is várjuk a jelentkezőket. További képek és részletek a www.dunaihajout.eu weboldalon. Köszönjük a cikket Gergely Zsoltnak!

Hozzászólások lezárva.